30/ Többpólusú világ és új választási rendszer
Az utóbbi években észrevehető, hogy a kormányok vezetői jelentősen hangsúlyozzák a koncepcionális nézetüket, a politikájuk lényegét, fő céljukat és a világra való nézésük módját. Beszédeikben mindig kiemelkedő szerepet kapnak a kulcsszavak: az új világrend („new world order“) vagy az ellentéte: multipoláris világ. Jelen esetben az egyik oldal az egyetlen világkormány és a vezetés centralizálása felé igyekszik az úgynevezett új világrend segítségével, míg a másik oldal jelentősen decentralizálni kívánja a vezetést több pontba.
Miért van ez így? Melyik nézet a helyes? Melyik politika a helyes? Kinek az erőfeszítését kell támogatnunk?
A VILÁGUNK LÉNYEGE
Nagyon könnyen megtalálhatjuk a válaszokat és hozzájuk fűzhetjük ítéletünket, ha összehasonlítjuk a két eltérő törekvést a valóságunkkal, vagyis ha az emberi törekvéseket összekapcsoljuk a világunk működési elveivel, minden olyan erőfeszítés előre van rendelve, amely az általunk ismert világ elveit követi. És fordítva, minden olyan emberi erőfeszítés, amely az ellenkezőjét próbálja elérni, kudarcra van ítélve, és őrületnek minősül.
A világunk lényegére hosszú ideje figyelmeztetek a projektjeimben, mert régóta figyelemmel kísérem és egyre inkább tudatában vagyok ennek a lényegnek - az egységes világnak. Ma egyáltalán nem nehéz látni a világunk összekapcsoltságát, hiszen minden nap olyan technológiákat használunk, amelyek egyszerűen nem működnének, ha a fent említett elv (azaz az összekapcsoltság) nem lenne érvényes. Például, ha a világ, amelyben élünk, bármilyen módon defragmentált (szétválasztott) lenne, bármilyen mértékben, hogyan tudna működni például a WIFI, amely folyamatosan hatalmas mennyiségű adatot küld át a térben? Ráadásul úgy tűnik, hogy a tér, amelyben élünk, adatokkal van tele, adatokkal, mindenhol körülöttünk, folyamatosan és természetesen, nemcsak mesterségesen.
Ezért a világot úgy képzeljük el, mint (több szót használok ugyanarra a dologra) egy információs tér, amely adatokat gyűjt különböző szögekből, különböző helyekről, különböző koordinátákból, különböző pólusokból egy adatbázisba - a világba. Az információs adatbázisoknak úgy tűnik, hogy több van, mindegyik állatfajnak megvan a sajátja, de végül mindannyiuk csak egyetlen adatbázishoz kapcsolódnak.
Az látószögünk a legjellegzetesebb tulajdonságunk, amely megkülönböztet minket, mert az adatbázisunkat, az értelmünket mindannyian közösen osztjuk meg. A "polaritásunk" egyedülálló tapasztalattal rendelkezik, egyedülálló perspektívát nyújt az életre, és egyedülálló nézetet nyújt az adatokra, amelyeket életünk során gyűjtünk és megosztunk az adatbázisban. Az eltérő látószögünkkel folyamatosan bővítjük és gazdagítjuk az adatbázist, ami azt eredményezi, hogy kollektíven egyre jobban informáltak vagyunk. Mit jelent az, hogy jobban informáltak vagyunk? Például, ha életünkben váratlan helyzet adódik, amelyben még soha nem voltunk személyesen jelen, de mások már átélték és találtak megoldást, akkor mi is képesek vagyunk koncentrációval gyorsan megoldást találni a kritikus helyzetből, azáltal, hogy az adatbázisból származó információkat használjuk, az "inspiráció" révén, röviden az adott pillanatban kapunk egy ötletet. Meg kell érteni, hogy az agyunk nem hozza létre a valóságot, hanem mobil eszközökhez hasonlóan "csak" csatlakozik az adatbázishoz, és folyamatosan letölti/feltölti az adatokat a közös "wifi" révén. A polaritásunk, azaz a látószögünk közvetlen hatással van az elfogadott és küldött adatok különbségére, más szóval hatással van az érdeklődésünk és koncentrációnk különbségére az adatbázisban. A helyzet nagyon hasonló az internetes technológia problémájához.
Ma mai világunkban főként nyelvünkkel és írásunkkal osztjuk meg különböző polaritásainkat, és ebben látom a legnagyobb problémát a megértésünk - az egyetértésünk szempontjából. A Földön számtalan különböző nyelvet látunk, amelyek többé-kevésbé bonyolultak, és amelyek többé-kevésbé kompatibilisek (hasonlók). Ma azt mondhatjuk, hogy az információs barikádok térén találjuk magunkat.
Még mindig nem könnyű tudatosan osztani gondolatainkat világszerte megfelelő minőségben. A mai helyzetünk hasonlít a korai internet időszakára, amikor örültünk az adatok letöltési és küldési sebességének 64kb/s-on keresztül - képletesen. Éppen a sebesség és az adatok terjesztésének pontossága kulcsfontosságú a közös adatbázisunk, a megértésünk és az egyetértésünk, valamint technológiáink fejlődése szempontjából. Még a nem tökéletes kommunikációnk miatt is konfliktusok keletkeznek nem csak nemzetek között, hanem nemzeten belül, családokban és az egyének között is. Amíg a gondolat megírása vagy kimondása időbe telik, és még ha az idő is elmúlik, a gondolatot általában másként értik meg, mint ahogy eredetileg szánták. Amíg az információs barikádok korában élünk, a megértés folyamatos kihívás számunkra.
UNIPOLÁRIS VS. MULTIPOLÁRIS NÉZET
Ezért ma a világban két különböző nézet véres küzdelmét látjuk az életünkre vonatkozóan, amelyek közül az egyik illuzórikus és őrült, a másik pedig valós és türelmes. Azonban ez a küzdelem veszélyes - kritikus, mivel döntő és eredménye meghatározza, hogy az emberiség belső rombolásba esik-e, vagy épp ellenkezőleg, elindul-e az előrehaladás és az együttműködés útján.
Mert elméletileg, ha sikerülne csak egy világkormányt létrehozni, vagyis egy új világrendet létrehozni, azokban a napokban, amikor hiányzik a megfelelő szintű megértés, semmi más nem jelentene, mint a valós rabszolgaság bevezetését. Az információs áramlások világszerte csak egy központból lennének irányítva, hasonlóan ahhoz, ahogy azt a nyugati vállalati média ma látjuk, ami azt eredményezné, hogy a természetes önkorrekcióunk kikapcsolódna, és az összes gondolatunkat csak egy nézet, egy típusú információ torlaszolná el. Még azt sem zavarná minket, mert már nem lennénk képesek látni a kontrasztot az igazság és a manipuláció között, nem tudnánk elképzelni más életmód lehetőséget, mint amit a világkormány kínálna nekünk. Az információs adatbázisunk elveszítené sokszínűségét, és csak egy nézettel, egy irányítási központtal lenne manuálisan deformálva.
Az előrehaladásunk és szabadságunk érdekében rendkívül fontos a információk kontrasztjának megőrzése, ezért igaz a híres Voltaire-idézet: "Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de az utolsó csepp vérig véded a jogodat, hogy kimondhasd." Az információk kontrasztja rendkívül fontos, mert ez teszi lehetővé az emberiség folyamatos előrehaladását a kísérletezés/hiba/tanulás módszere szerint. Amíg világszerte több nézőpont, több információs központ, több hatalmi pólus létezik, minden rendben van, mert az emberiség kollektíven természetes módon fejlődik, és nem számít, hogy egy része a világnak egy propaganda, egy nézet, egy információ alatt áll.
Az a törekvés, hogy a hatalmat minden ember fölött centralizáljuk, az ego törekvése, amelyet a korábbi tudatlanságunk, butaságunk alapján hozunk létre, ez egyenesen őrület és a valóság meg nem értése. Amíg nem növeljük meg a megértésünk szintjét, nem lehet a vezetést egy pontra összpontosítani, és továbbmenni a globalizmus útján, mert ha igen, akkor képzeletbeli golyót lőnk a fejünkbe.
Csak ak az adatátvitelt növeljük, növelhetjük meg az együttműködésünket. A projektjeimben gyakran találkozom a telepátia témájával, nem véletlenül, hiszen éppen ezt a fogalmat látom az információs áramlás sebességének és pontosságának növelésének egyik útjának. Képzelje el a helyzetet, amikor nem kellene olvasnia, írnia vagy beszélnie, csak összpontosítania és azonnal megértenie bármilyen információt, technikai pontossággal. Az információs korlátok megszűnnének az emberiségben. Senki sem lenne hatalmon mások felett. Miért? Az emberek istenekké válnának, mert megtanulnánk csatlakozni a világunk különböző adatbázisaihoz, és azonnal felhasználnánk azokat a javunkra. Egyszer csak rájönnénk, hogy az autonóm pólusok száma nem 1,2,4,8,... a világban, hanem számtalan milliárd. Ebben a pillanatban az összes hatalmi struktúra szétesne, és végre megértenénk a MULTIPOLÁRIS VILÁG fogalmának valódi lényegét.
A JELENLEGI KORMÁNYZATI RENDSZER Fő PROBLÉMÁI
Azonban még néhány év választ el bennünket ezektől az időktől. Elképzelhetőnek tartom, hogy fejlődésünk ebben az irányban rendkívül gyors lesz (valóban csak néhány év), ezért gyakran említem a technológiai ugrás fogalmát, mert ma minden megvan ahhoz, hogy sikeresen kifejlesszük a telepatia technológiáját, amennyiben összefogunk. Másrészről, fejlődésünk más lehetősége is létezik - sokkal simább és lassabb.
Természetesen a jövőnk a mai utolsó csatától függ közöttünk, az emberek között, és az eredmény azon múlik, hogy milyen erőfeszítéseket döntünk el támogatni. Támogatjuk az individualistákat és az új világrend bevezetésére irányuló erőfeszítéseiket? Vagy megszabadulunk előítéleteinktől, a korporatív médiumok által létrehozott régi információs dobozainktól és az együttműködés és a technológiai fejlődés útjára lépünk a multipoláris világban?
Ha úgy döntünk, hogy multipoláris világot hozunk létre, automatikusan le kell bontanunk, vagyis át kell alakítanunk az eddigi hatalmi struktúrákat, amelyek hatékonyan központosították a hatalmat társadalmunk fölött. Közülük a legfontosabbak a média és a kormányzati rendszerünk, azaz a vezető struktúra, amelyet választási rendszerünk tölt be, amelyet a média deformál.
Nálunk nagy probléma a mainstream információk túlsúlya a társadalomban. Külföldi vállalatok monopolhelyzetet hoztak létre a médiában, a információk monopolját, egyszerűen elárasztották az információs adatbázisunkat. Ami újságírásnak nevezhető, azt nekem külföldi politikának hívom. Szó szerint erősebb nyugati hatalmi struktúrák elárasztották teretünk egységes és egyoldalú információikkal - gondolataikkal.
Ez a tény lehetővé teszi a társadalomban a tudatalattiban a "nyájhatás" létrejöttét, mert az "információ-szlovák adatbázisunkat", amelyet az agyunk megért, szó szerint külföldi "hulladékkal" és propagandával bombázzák. Az összes ellentétes információt álhírként, összeesküvés-elméletként és ellenfelek propagandájaként nyilvánítják ki, ami végső soron védelmi mechanizmusuk a befolyásuk elvesztése ellen.
Ebben a környezetben könnyen láthatjuk az abszurditásokat a társadalmunkban, például amikor például egy teljesen ismeretlen, kitalált jelöltet helyezünk az állam élére, de támogatják a média, ahelyett hogy a nemzeti személyiségünket választanánk, vagy azt látjuk, hogy az általunk szociálisan eldobott csalókból, perverzekből és hazudozókból választjuk ki képviselőinket a vezető testület élére - önkéntesen "fehéríttetjük a sírokat". Ismétlem, a fő hiba nem a választási rendszer manipulálása, hanem a manipuláció az információs rendszerünkben, tudatunkban.
A közeljövőben nem csak nálunk, hanem külföldön is újjáépítik a média- és a választási rendszert is. Az új választási rendszer feladata az lesz, hogy védelmet nyújtson kormányrendszerünknek és kézifékét húzzon, ha külföldről manipulálnánk lakosságunkat. Biztosan több jövőbeli funkcionális változata van, de ebben a cikkben megpróbálom bemutatni önnek az én személyes elképzelésemet az új modelljéről.
ÚJ VÁLASZTÁSI RENDSZER
Először is, fontos tudatában lenni, hogy amíg a társadalomban nincs megértés az kihívásokkal kapcsolatban, nem lehetséges, hogy minden tudatossági szintnek döntési jogköre legyen, lehetősége legyen részt venni a vezető testület választásán. Sajnos, a külföldi propaganda lassan, de biztosan, olyan egyéneket hoz létre a társadalomban, akik fejlődésüket állatias szinten gátolják, csak a gyönyöröknek és ösztöneiknek élnek, pontosan úgy, mint az állatok. Az ilyen emberek általában mainstream információkkal vannak beskatulyázva, és már nem képesek önállóan gondolkodni, csak olyan módon, ahogy mások ("befolyásolók") mondják nekik. Időnként ezeket az embereket "bio-robotoknak" is nevezik, mivel bár élőek, nagyon könnyen programozhatóak.
A cégünk, a mi nemzetünknek erős alapokra kell épülnie, és ezeknek az alapoknak a CSALÁDRA kell támaszkodniuk. Miért éppen a családra? Azért, mert a családban keletkezik az utódaink, és ahogy én mondanám, a család folyamatosan több fejet, több észlelést és több politikát generál, aminek megvan az elengedhetetlen értéke a számunkra, mert fajunk, technológiai előrehaladottságunk közvetlenül függ az értelmi kapacitások számától a társadalmunkban. Minél nagyobb a teljesítményünk és szélesebb az információink spektruma, annál jobb technológiákat és kényelmesebb életet élünk az emberiségben. Másrészt a családban történik a társadalom irányításának alapvető képzése. A családban mutatkozik meg, ki képes alkudni, ki hogyan kezeli mások vezetését, ki hogyan közelít az oktatáshoz. Minél nagyobb a család létszáma, annál nehezebb az irányítási képzés. Minden olyan ember, aki képes családját irányítani, jogosult a társadalmunk vezető szerveibe szavazni és részt venni, és fordítva, az önző, individualista emberek, akik nem tudnak alkudni, nem képesek családot alapítani komplexumaik miatt, nem jogosultak semmilyen módon részt venni az irányító testületek választásában - egyszerűen nincs megfelelő tapasztalatuk.
Ez az "én" első feltételem. Csak azok szavazhatnak és választhatók, akiknek már van családjuk, beleértve a özvegyeket és özvegyasszonyokat is (gyermekeik nem, csak akkor, ha már alapítottak saját családot). Ezzel a feltétellel automatikusan szűrjük ki az egyéneket és elkülönítjük őket a társadalmunk irányításának formálásától, és másrészt megerősítjük a család fontos helyzetét a nemzetünkben.
A második változás átfogóbb, azonban röviden összefoglalom, hogy a csúcs- és a regionális politika egyesítése egy olyan úgynevezett társadalmi liftet hoz létre, amelyben tehetséges emberek képesek az alsó pozíciókból a vezető pozíciókba jutni. A probléma ma az, hogy külön választjuk a várost és a államot. Míg a városban általában ismerjük az embereket, akiket választunk, az állami politikában olyan embereket választunk, akiket egyáltalán nem ismerünk. Általában csak hallásból, és még az a hallás is torzított a külföldi hírszolgáltatások által - azaz a média segítségével a nyilvánosságot manipulálják. Ezért úgy gondolom, hogy a csúcs-politikába is rendszeres módon az alacsonyabb szintekről, a városokból és falvakból származó embereknek kell bejutniuk, és nem csak a külföldi média támogatásától függeniük.
A jövőbeli választási rendszert olyan többszintű mechanizmusnak képzelem el, amely képes a tehetséges emberek kiválasztására. Első körben a családfők, azaz az apa és az anya szavaznának az egyes körzetekbe tartozó személyekre a helyi képviselő-testületbe. Mindenki tudja, hogy az adott területen ki a legalkalmasabb a feladat elvégzésére, és ki rendelkezik megfelelő karizmával. Az így kiválasztott képviselők kiválasztanák a csoportjuk vezetőjét, aki egyúttal az önkormányzat vagy város polgármesterét is kinevezné. A választásnak egyszerű szabálynak kellene követnie, a kiválasztott képviselőknek szavazniuk kellene, de nem szavazhatnak magukra, csak másokra, akiknek véleményük szerint a legnagyobb vezetői potenciáljuk van közülük. A csoport vezetője nem csak a saját városára / településére lenne korlátozva, mert magával kellene vinnie a kiválasztott képviselőjét, de főként találkozna a környező kerületek kiválasztott vezetőivel is. Ezek a kerületi vezetők hasonló módon választanák ki a megyei vezetőket, és a megyei vezetők közül kerülne ki az ország vezetője. A megyei szint a jelenlegi csúcsminiszteri szintnek felelne meg, és az ország vezetője a jelenlegi elnöki pozícióval lenne egyenértékű.
Egy ilyen választási rendszer által kiválasztott állami gépezet nemcsak kisebb lenne a létszámában, hanem valójában az emberek megfigyelt tapasztalataira épülne, nem csak kitalált média történetekre.
ZÁRÓ
Ma a világban az emberi harc döntő pillanatait látjuk élőben, azonban nem egy csapat elleni küzdelmekhez hasonló sporteseményről van szó, hanem két irányítási filozófia küzdelméről, amelyek közül az egyik filozófia a természet ellen megy, és az EGO (butaság) alapján állít elő egyértelműen bolond ötleteket, míg a másik szigorúan követi a valóság működési elveit. A konfliktus eredménye véglegesen meghatározza a jövőnket és eldönti, hogy az rabszolgaság és a saját pusztulás útján haladunk-e tovább, vagy a közös együttműködés és a technológiai fejlődés útját választjuk.
Az utak rövidek lehetnek, de hosszúak is, minden csak rajtunk múlik, aktivitásunkon és a fájdalomküszöbünkön, amennyire képesek vagyunk elviselni az elkerülhetetlen szenvedést. A szenvedés feladata, hogy megszabadítson minket az eddigi információs dogmáinktól, és eljuttasson bennünket a szervezeti struktúráinkban bekövetkező változások elindításáig.
Ha ma azt mondjuk, hogy ez az információ kor, akkor tudjuk, hogy a következő kor el sem jöhet, vagyis ha mégis eljön, akkor isteni kor lesz - isteneivé válunk. A döntő mérföldkő az lesz, hogy milyen eredménnyel zárul a ma zajló konfliktusunk, és milyen időpontban sajátítjuk el a jövő technológiáját, amely felgyorsítja az adatok áramlását közöttünk, és globálisan pontosan meghatározza megértésünket - telepatikus kommunikációval.
Juraj Tušš
